A magyar nyelv valóban a sumer rokona?
NEM. Nincs tudományosan igazolható bizonyíték arra, hogy a magyar (vagy bármely másik élő vagy holt nyelv) és a sumer nyelv között nyelvrokonság lenne.
A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik. Ezt nem néhány hasonló szó alapján állapították meg, hanem a hangrendszer, az alapszókincs és a nyelvtani elemek szabályos, történetileg rekonstruálható megfelelései alapján. A sumer ezzel szemben nyelvi izolátum, vagyis jelenlegi ismereteink szerint egyetlen ismert nyelvcsaláddal sem sikerült bizonyítható rokonságot igazolni.
Miért gondolják mégis egyesek rokonnak? A magyar és a sumer között valóban vannak szerkezeti hasonlóságok: mindkettőben fontos szerepet játszanak a szóhoz kapcsolódó toldalékok, tehát mindkettő agglutináló nyelv. Az ilyen tipológiai hasonlóság azonban önmagában nem bizonyíthat rokonságot: egymástól független nyelvek is működhetnek hasonló módon.
Gyakran idéznek egymásra hasonlító magyar és sumer szavakat is. Egy-két hasonló hangzású szó azonban lehet véletlen egybeesés, hibás szóértelmezés vagy eltérő korokból származó alakok önkényes összevetése.
A nyelvrokonság bizonyításához nem elegendő a szavak felszíni hasonlósága. Nagyszámú, szabályosan ismétlődő hangmegfelelést, közös eredetű alapszókincset és egymásnak megfelelő nyelvtani elemeket kellene kimutatni. Ilyen összefüggő bizonyítékrendszer a magyar és a sumer között nem ismert.
A két nyelv között dokumentált történeti folytonosság sincs: nem maradtak fenn olyan köztes nyelvállapotok vagy nyelvemlékek, amelyek a sumert a magyarral összekapcsolnák. A legkorábbi sumer írásos emlékek és az első fennmaradt magyar nyelvemlékek között több ezer éves időbeli szakadék van. Ez önmagában nem zárná ki a rokonság lehetőségét, de szabályos nyelvi megfelelések hiányában nem szolgál bizonyítékul mellette.
Miért nem lehet a sumer nyelvet nyelvtanfolyamon tanulni? Titkolnak valamit?
Nem, semmit sem titkolnak. A holt nyelvek — például a latin, az ógörög, az akkád vagy a sumer — tanulásának célja nem a hétköznapi társalgás, hanem a fennmaradt szövegek elolvasása, nyelvtani elemzése, minél pontosabb fordítása és történeti-kulturális értelmezése.
Az élő nyelveknél alkalmazott beszédközpontú nyelvtanítási módszerek a sumer esetében nem használhatók. Nincs anyanyelvi beszélő, aki megítélhetné, hogy egy újonnan alkotott mondat természetes és nyelvtanilag helyes-e, továbbá nem ismerjük teljes bizonyossággal a nyelv egykori kiejtését. A sumer hangrendszeréről és egyes szavak hangalakjáról vannak közvetett adataink, de a rekonstrukció hiányos, és számos részlet vitatott.
A sumer szövegek mai felolvasásakor ezért többnyire tudományos vagy oktatási célú, konvencionális kiejtést használunk. Ez segít a tanulásban, de nem állíthatjuk, hogy pontosan így beszéltek az sumerek. Az ékírás latin betűs átírása, vagyis a transliteráció elsősorban az írásjeleket és azok hagyományos olvasatát rögzíti, nem pedig az eredeti beszéd minden hangtani részletét.
További nehézség, hogy a sumer nyelvet hosszú időn át, nagy földrajzi területen használták. A nyelvnek különböző korszakai voltak, nem létezett egy időben egységes nyelv. A nyelv történeti változásairól vannak ismereteink, de a hangtan, a nyelvtan, a mondattan és a használat csak részben rekonstruálható.
A fennmaradt szövegkorpusz nem ad teljes képet a hétköznapi beszédről. A ránk maradt dokumentumok jelentős része gazdasági, közigazgatási, vallási, királyi, jogi, iskolai vagy irodalmi szöveg. Ezekből sokat megtudhatunk a nyelvről, de nem azt mutatják meg, hogyan beszélgettek az emberek a mindennapi életben.
Összességében tehát a sumer (meg)tanulható, de nem ugyanabban az értelemben, mint egy mai beszélt nyelv. Meg lehet tanulni az ékírást, a nyelvtant, a szókincset és a szövegek elemzését, de nem tudunk teljes bizonyossággal hétköznapi, anyanyelvi szintű sumer beszédet rekonstruálni. Szervezett keretek között elsősorban egyetemi assziriológiai képzéseken tanítják, de tankönyvekből és egyéb oktatási anyagokból önállóan is tanulmányozható.