A kopula olyan kapcsolóige vagy nyelvtani elem, amely az alanyt összeköti egy névszói állítmánnyal.
Magyarban tipikus kopula a van ige:
- A templom nagy.
- A templom nagy volt.
- A templom nagy lesz.
Jelen idő, harmadik személy esetén a magyarban a kopula gyakran nem jelenik meg külön:
A templom nagy.
Itt a kapcsolat értelmileg megvan, de a van nincs kimondva.
A kopula tehát nem önálló cselekvést fejez ki, hanem azt jelzi, hogy az alany:
- milyen
- micsoda
- milyen állapotban van
Például:
- A király pap.
- A ház magas.
- A kapu nyitva van.
A sumer nyelvtanban a COP rövidítés a kopulát, vagyis az ilyen összekapcsoló elemet jelöli.